Hím vagyok, 47 éves és kövér. Testtömeg-indexem 31,22. Ez az érték az én koromban - de szar ezt így leírni, még sose tettem eddig... - a "túlsúlyos" és az "erősen túlsúlyos" határán leledz, kicsit inkább a túloldalon. Még látom minden testrészemet zuhanyozás közben, a vérnyomásommal és más nyomásommal sincs baj, és egyedül is be tudom kötni a cipőfűzőmet. De vajon meddig leszek képes minderre?

Ma reggel arra ébredtem, hogy tele van az a testrészem, amit még éppen látok, a saját testemmel. Az a visszatérő mozdulat, ahogyan borotválkozás után fölemelem az államat a tükör előtt, hogy megnézzem, vajon a pofámtól látszik-e még egyszerre mindkét fülcimpám töve, ha azonos perspektívából nézem, csak egy darabig szórakoztató. Már nem az. Miképpen nem fakaszt kacajt az sem, amidőn az irodába érve kedvenc farmernadrágom legfelső gombját kigombolom az öv alatt, mert úgy kényelmesebb. És az sem egy matyóhímzés, amikor a második emeletre - lift nincs! - túralapot kell bélyegezni és félútra szállást foglalni, mert egyvégtében ez lenne a nagyhalál.

Sajnos - mondtam tegnap - vannak emlékeim. Nagyjából tíz évvel ezelőttig az életem a sport körül forgott, amikor meg éppen nem, akkor sem hagytam el magam soha. Nagyon ciki erre emlékezni, pláne előszedni a régi fényképeket!... Szerencsére - mondom ma - vannak emlékeim! Még emlékszem, milyen volt, amikor nem volt kínszenvedés reggel kikászálódni az ágyból; amikor az ember lift helyett gyalog járt a lépcsőn, mert az gyorsabb; és amikor nem örült minden reggel annak, hogy "Jé, még látom a tökömet!"

Ma reggel úgy döntöttem, elkezdek fogyókúrázni. Persze, sokszor döntöttem már így, sőt sokszor el is kezdtem, de ezúttal nem egyedül kezdem el! Ezt a blogot azért indítottam, hogy mától kezdve mindennap beszámoljak az internet-univerzum nyilvánosságának arról, meddig jutottam. Megosztom a bűneimet és a sikereimet is, minden áldott nap leírom, mit tettem azért, hogy végre jól érezzem magam a bőrömben. És persze azt is, milyen hibákat követtem el. Most úgy gondolom, könnyebb megfelelni az önmagam támasztotta elvárásoknak, ha árgus szemek figyelik, mikor cseszem rontom el. Inkább fogadás ez, mint fogadalom: Fogadjunk, hogy meg tudom csinálni!

Ha úgy érzed, neked is könnyebb változtatni az életeden, ha nem egyedül teszed, hát gyere! Csináljuk együtt! Segítsünk egymásnak leadni a gyilkos kilókat! Ha nem tartasz velem, sebaj! A drukkereket és az ellendrukkereket is szívesen látom.

Én mindenesetre elkezdtem.