Na, kérem szépen, csak azért, nehogy valaki aszongya, máris megfutamodtam, elmondom, hogy.
Ma folyt a dolog, de nem igazán tudtam vele foglalkozni, meg igazából semmi mással se: egész nap, reggeltől mostanáig a gép előtt ültem, kifolyt a szemem, úgyhogy annyival is könnyebb lettem, és sem a fittnőzzel, sem a takarmányozási programmal nem nagyon törődtem, habár csuklóban, ujjakban, derékban és vállban biztosan sokat erősödtem. Sok volt a dolog, de hát van ilyen, amikor be kell hozni a korábbi belustulásokat.
Két dologra viszont rájöttem. Először is nem szabad bűnözni, mert a tegnap esti bögre tej érdekes dolgokat produkált ma reggel. A másik meg, hogy tényleg ragaszkodni kell a megszokott projekthez, hogy hozzászokhasson a szervezet. Tehát, ha belevágsz egy programba, tök mindegy, milyenbe, melyikbe, azt baromi következetesen végig kell vinni, különben megbolondulsz. És az se mellékes, hogy jónéhány dietetikus szerint, ha egy program közepén egy napot elbambulsz, akkor nem azt az egyetlen napot hagytad ki. Talán nem az egész azt megelőző időt, de sokat, az biztos.
Ma megint húsmentes napom volt, de holnap jóféle sült csirkecombot ebédelek zöldkörettel, és ha végre sikerül normális időben hazavergődnöm - amire most úgy tűnik, van esély, mert a zújság 3, azaz öt - Három, uram! - oldal híján már nyomdában van, és ez egy 160 oldalas magazinnál nem csekély eredmény, pláne, ha tudom, hogy a maradék is a többi után megy holnap... Szóval, sóhaj! És megint szóval, ha nem éjjel érek haza, akkor egy húzásra kiiszom azt az üveg savanyúkáposzta-lét, ami a frigóban vigyorog. Aztán elidőzöm egy kis időt keresztrejtvény-fejtéssel, s már belsőleg megtisztulva hanyatolom az ágyamba. Ezt igazából az elején kellett volna, de nem sikergült. De majd holnap!
Indulok tehát haza, ideje ágyba bújni. Jóccakát!
