És lett reggel és lett este a hatodik napon.

De innentől nem számolom a napokat, marhaság.

Ma éppen utolértem magam, és ez nem csekélység. Ebben az egész hülyeségben, amit elkezdtem, legjobban azt élvezem, hogy felgyorsultam. Jól alszom és jól ébredek, sokkal több az energiám, mint akár csak néhány héttel ezelőtt. Hogy ez mennyiben pszichés hatás - merthogy van cél, terv, ami utat jelöl, és ezzel erőt generál a megvalósításra - vagy csak élettani, mivel nem fecsérlem fölösleges anyagcserefolyamatokra az energiáimat, édesmindegy. A lényeg, hogy jól érzem magam.

Végül úgy döntöttem, hogy a reggeli búzacsírámat a kaukázusi kefírrel nem hagyom el. De ezenkívül délelőtt tényleg csak gyümölcsöt ettem, és közben befejeztem egy cikket a sajtóügynökségnek, mert ebből élünk, ugye. Ebédre meg egy kazal párolt zöldséggel két jókora szelet roston sült tőkehalfilé - állati finomra sikerült. Tíz perc alatt kész van az egész, és egy tökéletes, kiadós ebéd.

Ezekben a percekben fejeztem be az anyázást a blogszférában. Most hűl a vacsorám: tejbegríz, ahogy ötévesen imádtam, csak most tökhidegen eszem, hecsedlilekvárral. Pont jóllakok vele. 19:15-kor kezdődik a Film+-on a Mennydörgő robaj - azt fogom nézni a Tények után. Nem tudom, milyen a film, de Bradburyt imádom, és a novella az egyik régi kedvencem. És hozzá jó lesz az az egy-két pohár Egri Bikavér Vargától, amit nem azért írok most itt le, mert a Varga pincészet ezért pénzt ad nekem, hanem azért, mert ez maradt Szilveszterről.

És a hetedik napon a Mindenható megpihent, pedig folytatnia kellett volna. Én folytatom. És te?