Én fogyok le. Te jössz is?

Hím vagyok, 47 éves és kövér. Testtömeg-indexem 31,22. Ez ebben a korban a "túlsúlyos" és az "erősen túlsúlyos" határán van, kicsit a túloldalon. Még látom minden testrészemet zuhanyozás közben, a vérnyomásommal és más nyomásommal sincs baj, és egyedül is be tudom kötni a cipőfűzümet. De meddig? Ma reggel elkezdtem fogyókúrázni. Velem tartasz?

Friss topikok

  • Trójai: mi van már, mi van már, hát hova lettél? Nincs új bejegyzés? Ejnye (2010.01.29. 15:20) A fogyás luxusa
  • Harpi: @hát_én_még_mindig: Ez a beszéd! Ezt a blogot eredetileg is így találtam ki - ne csak én osszam az... (2010.01.16. 09:45) Gyarapodunk, de nem úgy. Ez jó!
  • maarten: ok, ezt a zoldseg-gyumolcsos balhet kiprobalom. Ez mondjuk akkor is jo, ha az ember nem fogyozik. ... (2010.01.14. 12:10) Hogyanmiképpen? - Gyünnek a receptek, hurrá!
  • Lustadick_: Na most önellentmondásba kerültem. :-) Szóval jól jöhet a súlynapló, már csak miheztartás végett i... (2010.01.13. 22:04) Méredszkedjen, aki akar...
  • Lustadick_: @Trójai: Aha, köszi! Ez megnyugtató. Én sem 1 hónap alatt szeretnék leadni 25 kilót. De mondjuk fé... (2010.01.12. 15:47) És lőn a hatodik nap

Linkblog

Na jó, akkor kezdjük elölről!

2010.12.05. 12:03 Harpi

Az a kérdés, hogy ti komolyan gondoljátok-e. Mert én most éppen nem. Akarnám... Nem: akarom. Mert tudom, hogy van rajtam huszonöt kiló (25 000 gramm, azaz 25 000 000 milligramm, vagy 25 milliárd mikrogramm, avagy másként: 25 000 000 000 000 nanogramm), csak hát.

Fogyni jó. Csak az a fránya fogyókúra ne kéne hozzá! Mert állati szar érzés éhesnek lenni, és egy magamfajta hedonista nem szívesen vonja meg magától a falatot. Vagy kortyot. Ezért aztán, én úgy fogok fogyni mostan, hogy nem vagyok hajlandó közben bármit is megvonni kedvencemtől – tőlem. Zsíros cubákok, vastag, gyöngyöző rostélyosok, krumpli, tészta és kenyér: ez lesz táplálkozásom alapja!

Jamie Oliver sírva fog fakadni tőle, Norbinak meg nem is merek szólni, mert még nekimenne a Séd-pataknak.

Fittre fogom zabálni magam!

Én fogyok le. Te jössz is?

Szólj hozzá!

Címkék: éhség norbi fogyás jamie oliver rostélyos cubák

A fogyás luxusa

2010.01.15. 21:56 Harpi

Mostan azon gondolkodám, hogy vajon azzal, hogy fogyókúrázom, tehát a dolog lényegéből adódóan kevesebb energiát viszek be a szervezetembe a korábbiaknál, akkor ez kevesebb költséggel jár-e. Mert hát nyilván, ha az ember kevesebbet eszik, az kevesebbe kerül. De nyilván nem. Itt nem, nálunk, a nyugati világban semmiképp. Mert mi nem egyszerűen kevesebbet eszünk, hanem válogatunk a prémium minőségű diétás termékek között. S mivel nem vagyunk krőzus, ezért a leggazdaságosabb megoldást választjuk: tehát azt a terméket emeljük le a polcról, amelyik a lehetőségekhez mérten a lehető legkevésbé drágább, mint a nem fogyókúrás áru.

És most eltöprengtem. Mert most arra gondolok épp, hogy mennyivel költök többet a fogyókúrás étrendemre, mint amennyit akkor tékozolnék önmagam súlygyarapodására, ha épp eszembe se jutna, hogy az általános egyenértékesként elfogadott testtömeg-index szerint túlsúlyos vagyok. Nem sokkal többet, de nem is kevéssel. Forintban mennyi lehet...?

Haitin most baj van, nem kicsi. Mármost az ENSZ adatai szerint a haiti családok valamivel több mint kilencven százaléka havonta kevesebb, mint száz dollárból él. És nagyon sok "haiti" van még a Földön, öt földrészen, szerteszét. Néha megremeg a föld itt vagy ott, kiöntenek a folyók, kitör a vulkán, lecsap a cunami, és mi csak ekkor hallunk róluk. Máskor nem. De ők mindig ugyanabból a száz dollárból élnek.

Egy kicsit koszosnak érzem magam ezzel a fogyókúrával...

5 komment

Címkék: ensz fogyókúra éhezés étrend testtömeg index haiti

Gyarapodunk, de nem úgy. Ez jó!

2010.01.14. 21:44 Harpi

Kedves egybegyűltek, örömhír támadt mostan: végre elkezdtünk gyarapodni számilag!

Csatlakozott hozzánk Lusta Dick, aki majd nemsoká, ha egy pillanatra levetkőzi lányos zavarát, be is mutatkozik nekünk. Ő is velünk száguld tehát ezután a fittség és a tökéletes fenotípus megalkotása felé. Még jobb lenne persze, ha még többen lennénk, de ne legyünk telhetetlenek.

Fogadjátok szeretettel és kellő áhítattal Lusta Dick posztjait!

2 komment

Súlyos csókok - Nemcsak jó, fogyaszt is!

2010.01.14. 19:39 Harpi

Nem szerettem volna ide, ebbe a blogba beengedni a "brit tudósokat", de ezt most nem bírom kihagyni.

Aszonygyák a névtelen szigetországi kutatók ugyanis, hogy a csókolózás fogyaszt. Is. Meg jó is, de most ez tökéletesen mellékes. Illetve azért nem teljesen, mert a legújabb kutatások szerint a szerelmes csókolózás közben felszabaduló "boldogsághormonok", azaz endorfinok jót tesznek az immunrendszernek, de a mi szempontunkból ennél sokkal fontosabb, hogy a szerelem eme mámoros megnyilvánulása pontosan 38 arcizmot mozgat meg, s ezzel az arcbőr tónusát javítja, de ez még mind semmi! Mert a csókolózás közben a járulékos testi izommozgások és a szapora pulzus, és általában a szimpatikus idegrendszeri tónus erősödése miatt nagyjából annyi munkát végzünk, mintha épp sétálnánk.

Na, ez a lényeg! Kéretik a csókolózást beilleszteni a fogyókúrába!

Szólj hozzá!

Smegint egy szép nap!

2010.01.13. 22:23 Harpi

Nekem ma roppantóan egyszerű volt a dolgom, ugyanis kipróbáltam, hogyan működik az én esetemben az internetológus távmunka. Aminek két alapvető fontosságú tanulsága esett: az egyik, hogy nem működik, a másik meg, hogy nagyon finom a sült pulykacomb.

Nem cifrázom. Itthon voltam ma édesanyámmal, és dolgoztam is, meg nem is, haladtam tulajdonképpen, de azért nem úgy, mintha bent lettem volna. Viszont anyukámnak jó volt ez így, és ma ez volt a fontosabb. Meg a sült pulykacomb! Tessék kipróbálni: megpároljuk egybe, egy óra fedél alatt, fűszerezés ízlés szerint, aztán be a sütőbe, 220 fokon pirulni, majd pedig habzsolháp zölddel, salátával, ami belefér. Hihetetlenül finom!

És most meginnám azt a sört, ami ott vigyorog a hűtőben, de nem, inkább egy jó pohár bort lopok anyukámtól, a Kékfrankosából, tán nem veszi észre.

És holnaptól meg egészen új dolgok fognak itten kedődni, de erről majd holnap!

Pá! 

Szólj hozzá!

Hogyanmiképpen? - Gyünnek a receptek, hurrá!

2010.01.12. 19:34 Harpi

Nagyon sokat tett a fogyókúrámért a békávé, azon jócskán túl, hogy e helyütt eszem ágában nincsen politizálni, de sőt. Hanem viszont ma egész nap gyalog jártam, már amennyit jártam, de azt tényleg nagyon, és azért ez a három-négy kilométer sem volt kevés ahhoz képest, amennyit az elmúlt hónapokban - jó, tudom: években... - tettem a fiskultúrám érdekében.

Mentem tehát gyalog ma egy kicsit, ami azért nem olyan nagy hőstett, hogy ennek okáért örömtüzeket kellene gyújtanunk, ám tudnivaló, hogy ezt kétségkívül a városi tömegközlekedés dolgozóinak érdekérvényesítési összeborulása kényszertette ki tőlem másodlagosan, ilyeténképpen igazolva, hogy a szakszervezeti mozgalomnak, igenis, közvetlen hatása van az egyes ember életminőségének javulására.

De nem ez a lényeg. Mert a lényeg az, hogy nem sokkal ezelőtt kaptam egy igen érdekes és fontos levelet egy igen érdekes és fontos barátomtól, aki szeretné megosztani mindannyiunkkal annak történetét, hogyan s miképpen sikerült neki 40, azaz negyven felesleges kilogrammot visszadnia testéből a Teremtőnek. Ő maga egyelőre nem szeretné feltárni személyét a nyilvánosság előtt - ő tudja, miért. De a története tényleg tanulságos.

 

"Elmesélem hogyan fogytam le 40 kg-ot pár éve.

Én 130 kg-ról indultam annak idején. Ami nem volt azért olyan veszedelmesen sok, tekintettel arra, hogy eléggé magas is vagyok, 190 cm körüli.

Elhatároztam és kész. végig ez segített megcsinálni, volt valami célom a szürke hétköznapokban.

Tulajdonképpen egy diétával indítottam, de ez nem lényeges annyira, mert a diéta csak 1 hetes intervallumú volt a 4-5 hónapos fogyási periódusban . Az életmódváltás volt nekem is a lényeges, szóval ezzel kezdem.

Kiiktattam pár dolgot az étrendemből:

1. szénsavas, édes üdítők, szénsavas ásványvíz (amúgy sem nagyon szerettem őket. Mostanában is 1/3-ad arányban vízzel higítva iszom a 100%-os gyümölcsleveket is, mert magában túl intenzív az ízük)
2. alkohol (ezt nem volt nehét, mert nem éltem vele)

3. csoki, csipsz, szalonna, stb :)

4. cukor helyett áttértem édesítőszerre. Pl ha kívántam valami édeset, csokisat, akkor egy édesítőszerrel készült csokipudingot csináltam.

5. zsírok vaj, margarin. Igen, a szervezetnek szüksége van zsírokra, de 1-2 hónapig nem gond, ha nem visszük be őket a szervezetünkbe. Sőt, azután is csak módjával, a többi táplálékkal éppen elég zsírt fogyasztunk, amennyi kell. pl a főtt ételekkel.

Szóval nem kell ujjnyi vastagon megvajazott vajaskenyér, mint ahogy annó én ettem. Áttértem a vaj nélküli kenyérre, üresen. Persze sajt vagy hús az ment rá, csak a vajat hagytam el. Ha túl száraz volt a szendvics, helyettesítettem kecsappal, savanyúsággal,  mustárral, vagy pirosarannyal.

Úgy általában áttértem az egyszerű ételekre, pl üres kenyér is finom paradicsommal és újhagymával nem kell feltétlenül megvajazni. Plusz mehet hozzá egy-két szelet sajt vagy sonka. Na meg a reggeli bevezetése, amit addig sosem ettem. A reggeli folyadék és pár falat étel. A folyadékon van a hangsúly, sokat segít a nap kezdetén.

De a lényeg nem is ez volt, hanem az, hogy este hat után nem ettem...Azt hittem egyszerű lesz, mert korán kelő és korán fekvő vagyok. Általában 22-23 óra között megyek az ágyba és hajnalban ébredek. De nem volt könnyű, mert az este 8-9 órás vacsorákhoz voltam szokva. Tehát az új rendszer szerint fél hatkor leültem az asztalhoz, megvacsoráztam hatig, és ezzel befejezve.

Jó, bevallom azért ettem egy almát vagy valamilyen gyümölcsöt este 6 után is,  hogy tudjak aludni az éhségtől. :)) Egy gyümölcs, plusz két pohár víz, ez telítette a gyomromat annyi időre, ameddig elaludtam.

Ez volt a legnehezebb része, mondhatni kínszenvedés volt a küszöböt rágni minden este. De olyan 5-6 hét után megszűnt ez az esti éhségérzet. Utána már ha akartam volna se tudtam volna este enni.

Na ehhez jött még, hogy eljártam sétálni, minden este, napi 1-2-3 órát, mikor hogy volt kedvem és energiám. Azért nem olyan sétálgatást kell elképzelni. Hanem lendületes, gyors tempót, nagy lépésekkel, szájon át vett levegővel. Persze nem emberek között tettem mindezt hanem egyedül, elhagyatott helyen (töltés). Néha zenét hallgattam közben; néha nem. De a gyors tempójú zene remek katalizátor, az ember észre sem veszi, gyorsabb tempóban sétál tőle.

Borzasztó volt elindulni, mert ahogy hazaesik az ember a munkából koraeste, a fenének sincs kedve edzőcipőt húzni és nekiindulni. Legszivesebben leülne inkább a tv vagy a számítógép elé lefekvésig. Szóval fáradt az ember, csiklandozza a lustaság, de elkezdeni nehéz csak, menetközben már  telít energiával.

Nagyon klassz volt, sokkal összeszedettebb lettem, átgondoltam az aznapi és másnapi dolgokat közben. Tudod, egy két óra amikor senki nem szól hozzád és csak magadra meg a dolgaidra figyelsz, amikre amúgy nem, mert folyton leköt valami. Ezt az elgondolkodást persze lehet ágyban fekve is csinálni, de sokkal jobb sétálás közben, mert az ember nem is figyel a fizikai cselekvésre.


Hazaérve pedig nem csak szellemileg, hanem már fizikailag is kifáradva pikk-pakk megy az elalvás.( Persze egy frissítő zuhany után.)

Körülbelül a második hónap végefelé kezdtek lefelé indulni rólam a kilók, (de ez gondolom személyfüggő) addig makacsan és töretlenül csináltam amit előírtam magamnak.

Nagy küzdelem volt. Mentem minden nap sétálni, nem volt kihagyás egyszer sem. A végén már vártam az esti sétát, feltöltött.

Azóta használok cukrot, nem pedig édesítőszert, de csak módjával. A teát pl mézzel iszom, vagy gyümölcsdarabokkal, citromlével, vagy üresen. Édességként aszaltgyümölcsöt majszolgatok. Néha ezek is túl édesek. A zsírmentességet azaz zsír minimalizálást megtartottam, még mindig vaj nélkül eszem a kenyeret. Olaj és zsír helyett valódi vajjal vagy margarinnal főzöm az ételeket. A többi pontot továbbra is tartom az étkezésemben.

A séták csak a fogyókúra idejéig tartottak, azóta elmaradtak.

De megérte az eredmény. :) Jól éreztem magam a bőrömben, nyáron szépen lebarnultam, mert nem kellett szégyenlősködnöm a strandon. Aztán mindenki csak olvadozott a kisugárzásomtól. :)


A diéta amúgy, amit az elején említettem, és amivel kezdtem a dolgot, egy zöldség-gyümölcs diéta volt. Bármilyen és bármennyi (!!) zöldséget és gyümölcsöt ehettem, de csak és kizárólag azokat. Kilószámra ettem pl. a barackot, paradicsomot, párolt cukkinit, zöldborsót, kukoricát, snidlinget, babot, dinnyét, almát, körtét, stb. :)

Mondjuk "csaltam" egy kicsit, mert a zöldségekre tettem tejfölt. Ezt inkább szezonban jó csinálni, amikor nagy a választék.

Egy orvos ismerősöm beszélt erről a diétáról, ezzel fogyasztották le gyorsan a műtétre váró, de túlsúlyosságuk miatt magas kockázattal rendelkező betegeket.

A lényege az lenne ennek a diétának, hogy egy nagyon agresszív fehérje és szénhidrát megvonás, szóval garantáltan fogy tőle az ember. De hormonproblémások, vagy betegek ne csinálják saját szakállra, előbb konzultáljanak az orvosukkal. Tényleg hatalmas mennyiségeket lehet enni, tehát nem éhezik közben az ember.

Az igazság az, hogy kb 3-4 óránként megéheztem, mert ugye gyorsan emésztődnek az zöldségek, gyümölcsök. De pont ettől a sokszori evéstől felgyorsul az anyagcsere.

Ezzel úgy kezdetnek leadtam 5 kg-ot az egy hetes kúra után. Ezután kezdtem el az életmódváltást.

Azóta is szeretem a párolt zöldségeket ráolvasztott sajttal és/vagy tejföllel, fűszerrekkel megszórva. pl zsenge cukkini karikák vajon megfuttatva, csak úgy simán, bunda nélkül, sajtosan. Vagy sült vegyeszöldség vokban, fűszerezve, rizzsel. ilyen ételekhez natúr színhússzeletek, panír és mindenféle flanc nélkül. stb.

A párolt zöldség sokkal kíméletesebb és kalóriaszegényebb vacsora, vagy ebéd, és ugyanannyira laktat. Igen, utána hamar megéhezünk, de csinálunk nagyobb adagot, és a második felét megesszük később.

Sok sikert amúgy, márciustól én is elkezdtek valamit, most rengeteg a meló. :)) Tudom, tudom, kifogás...
Idén felszaladt  tíz kiló. De majd eljárok uszodába. Ilyen hidegben nem lehet sétálni menni...

A hosszokat úszva amúgy kiválóan lehet magában verseket mondania az embernek.
Persze lehet gondolkodni is, de a verslábak ritmusa kiadja az egyenletes tempót az úszásban."

1 komment

Méredszkedjen, aki akar...

2010.01.11. 21:19 Harpi

Azt mondtam, nem számolom a napokat, de azért ez mégis a hetedik. És hát.

Hanem a másik dolog, amit megfogadtam, ezt viszont máma, hogy nem fogok egy jó darab ideig mérlegre állani. Merthogy a mai nap reggelén kiderült az én számomra, hogy fogyókúrám első hetében hatalmas erőfeszítések árán sikerült elérnem, hogy mindössze egy kilogrammal növeljem testem nyugalmi tömegét a tengerszinten. Rossz hír, hogy ráadásul jó száz méterrel afelett tartózkodom, jobb hír, hogy a Balti-tengerhez mérten, még rosszabb viszont, hogy a referenciamérés is ugyanezen topográfiai körülmények között történt egy hete. Úgyhogy ezt "megin' megbaszhassuk", örök emlékű Kaszás fatörzsőrmesterünk szavajárásában. Valamelyes pozitív kicsengést csempész e drámába a tény, hogy mindazonáltal meglehet: a fogyókúra nélkül nem egy, hanem kettő, három vagy - horribile dictu! - négy kilogrammot is híztunk volna ugyanezen idő alatt. Hanem mindez nem több puszta hipotézisgyártásnál, úgyhogy - ignore.

Bassza meg, mondhatnám, de nem mondom, egyfelől mert kifinomult polgári nevelést kaptam annak idején, másfelől meg azért, mert tudom, hogy a hibát, ami végső soron eme intermittáló explozív zavar kiváltója volt, magam követtem el. A méréssel. Nem kell mérni ugyanis. A testtömeg az első időkben le-fel cikázik, míg rá nem áll a szervezet arra a programra, amit rája akarunk erőltetni. S amidőn ez már nem erőszak lesz a számára, hanem a mindennapok biológiai valósága, akkor nemcsak azt tesi, ami a dolga, hanem úgy, ahogyan mi szeretnénk. Fogyik majd, tömegileg.

Na, majd akkor megmérjük. Most pár hétig semmiképp.

8 komment

Címkék: mérés mérleg balti tenger bassza meg

És lőn a hatodik nap

2010.01.10. 18:17 Harpi

És lett reggel és lett este a hatodik napon.

De innentől nem számolom a napokat, marhaság.

Ma éppen utolértem magam, és ez nem csekélység. Ebben az egész hülyeségben, amit elkezdtem, legjobban azt élvezem, hogy felgyorsultam. Jól alszom és jól ébredek, sokkal több az energiám, mint akár csak néhány héttel ezelőtt. Hogy ez mennyiben pszichés hatás - merthogy van cél, terv, ami utat jelöl, és ezzel erőt generál a megvalósításra - vagy csak élettani, mivel nem fecsérlem fölösleges anyagcserefolyamatokra az energiáimat, édesmindegy. A lényeg, hogy jól érzem magam.

Végül úgy döntöttem, hogy a reggeli búzacsírámat a kaukázusi kefírrel nem hagyom el. De ezenkívül délelőtt tényleg csak gyümölcsöt ettem, és közben befejeztem egy cikket a sajtóügynökségnek, mert ebből élünk, ugye. Ebédre meg egy kazal párolt zöldséggel két jókora szelet roston sült tőkehalfilé - állati finomra sikerült. Tíz perc alatt kész van az egész, és egy tökéletes, kiadós ebéd.

Ezekben a percekben fejeztem be az anyázást a blogszférában. Most hűl a vacsorám: tejbegríz, ahogy ötévesen imádtam, csak most tökhidegen eszem, hecsedlilekvárral. Pont jóllakok vele. 19:15-kor kezdődik a Film+-on a Mennydörgő robaj - azt fogom nézni a Tények után. Nem tudom, milyen a film, de Bradburyt imádom, és a novella az egyik régi kedvencem. És hozzá jó lesz az az egy-két pohár Egri Bikavér Vargától, amit nem azért írok most itt le, mert a Varga pincészet ezért pénzt ad nekem, hanem azért, mert ez maradt Szilveszterről.

És a hetedik napon a Mindenható megpihent, pedig folytatnia kellett volna. Én folytatom. És te?

10 komment

Címkék: vörösbor ray bradbury párolt zöldség hatodik nap hetedik nap tengeri halfilé

Szombatnap

2010.01.09. 16:26 Harpi

Szombat van, és persze nem reggel, ahogy ígértem, de kéretik élnézni nekem. Tegnap hosszú napom volt (nem hosszúnap!).

A péntekről túl sok dolgot elmondani nem tudok azon kívül, hogy elhozta a szombatot, más előnye nem volt, hacsak az nem, hogy végre egy feladatot kipipálhattam a naptáramban: elment a zújság a nyomdába.

Hanem a szombat! Ami ugye pénteken este kezdődött, és mindjárt két sörrel. Úgyhogy van a bűn. De ennyi tán belefér, pláne, mert egyedül vagyok, és nincs, aki lecsesszen ilyenkor. És most éppen erről akarok beszélni. Beszólni.

Azt találtam ki ugyanis, hogy ha már aszontam az elején, hogy csináljuk együtt, akkor tényleg. Ki akar beszállni, és a netnyalvánosság előtt végigcsinálni a fogyókúráját?

Kinek van bátorsága ahhoz, hogy mondjuk három hónapig mindennap megossza az ellendrukkerekkel a kínlódásait? Naponta tíz perc - ennyiről van szó! Ennyi időbe kerül belogolni, és leírni azt a néhány mondatot, amit aznap megosztani gondolsz a többi, gyáva néppel. Írjuk le a nap marhaságait - röhögjünk együtt magunkon! Hozzunk létre egy csapatot, akik együtt röhögjük magunkat egészségessé!megosztás, program

4 komment

Címkék: program fogyókúra szombat péntek megosztás túlsúly szombatnap hosszúnap

Hajrá, hétvége!

2010.01.08. 22:55 Harpi

...Nem nagyon hittem, hogy ennek a hétnek valaha is vége lesz. De vége lett.

Most itthon próbálom összeszedni a világomat - nem könnyű.

Nagyon fáradt vagyok - reggel beszélünk!

 

Jó éjt!

á

Szólj hozzá!

Címkék: hétvége éjszakak

Csak azért, hogy

2010.01.07. 21:38 Harpi

Na, kérem szépen, csak azért, nehogy valaki aszongya, máris megfutamodtam, elmondom, hogy.

Ma folyt a dolog, de nem igazán tudtam vele foglalkozni, meg igazából semmi mással se: egész nap, reggeltől mostanáig a gép előtt ültem, kifolyt a szemem, úgyhogy annyival is könnyebb lettem, és sem a fittnőzzel, sem a takarmányozási programmal nem nagyon törődtem, habár csuklóban, ujjakban, derékban és vállban biztosan sokat erősödtem. Sok volt a dolog, de hát van ilyen, amikor be kell hozni a korábbi belustulásokat.

Két dologra viszont rájöttem. Először is nem szabad bűnözni, mert a tegnap esti bögre tej érdekes dolgokat produkált ma reggel. A másik meg, hogy tényleg ragaszkodni kell a megszokott projekthez, hogy hozzászokhasson a szervezet. Tehát, ha belevágsz egy programba, tök mindegy, milyenbe, melyikbe, azt baromi következetesen végig kell vinni, különben megbolondulsz. És az se mellékes, hogy jónéhány dietetikus szerint, ha egy program közepén egy napot elbambulsz, akkor nem azt az egyetlen napot hagytad ki. Talán nem az egész azt megelőző időt, de sokat, az biztos.

Ma megint húsmentes napom volt, de holnap jóféle sült csirkecombot ebédelek zöldkörettel, és ha végre sikerül normális időben hazavergődnöm - amire most úgy tűnik, van esély, mert a zújság 3, azaz öt - Három, uram! - oldal híján már nyomdában van, és ez egy 160 oldalas magazinnál nem csekély eredmény, pláne, ha tudom, hogy a maradék is a többi után megy holnap... Szóval, sóhaj! És megint szóval, ha nem éjjel érek haza, akkor egy húzásra kiiszom azt az üveg savanyúkáposzta-lét, ami a frigóban vigyorog. Aztán elidőzöm egy kis időt keresztrejtvény-fejtéssel, s már belsőleg megtisztulva hanyatolom az ágyamba. Ezt igazából az elején kellett volna, de nem sikergült. De majd holnap!

Indulok tehát haza, ideje ágyba bújni. Jóccakát!

Szólj hozzá!

Címkék: sült csirkecomb zöldköret savanyúkáposztalé

Elkezdtem

2010.01.06. 09:38 Harpi

Nagy levegő - elkezdtem.

Reggel van, indulok dógozni. Előtte pár gyors mondat. A fogyókúra? Nem is fogyókúra igazán, hanem egy "lájtos" életmódváltás. Értelmesebb, jobban megtervezett takarmányozás és több mozgás.

Amolyan testkontroll-féle program ez, egyszer már bejött nekem. A lényeg: mit mivel és mikor eszel. Délelőtt csak zöldség-gyümölcs, ebéd rendesen, de szénhidrát és hús (állati fehérje) együtt TILOS. Nincs többé sült csirkecomb tört krumplival meg rizseshús. Van helyette hús salátával, zöld körettel, vagy krumplistészta, gyümölcsös indiai rizs curry, mákos tészta stb. Ma krumplistészta lesz ebédre. Részletek később. Testmozgásilag: eleinte jó nagy séták, erőltetett menet, aztán bringa, ha jobb idő lesz, és ha már lement a has, kocogás vagy/és ugrálókötél például, Milán nyomán.

Nincsenek esti sörözések a haverokkal, tömény száműzve, de azért egy-két laza rozé hosszúlépcső jöhet. Három is.

Ennyit elöljáróban, mert várnak rám.

Fotó később, de ha valaki nagyon kíváncsi, úgyis talál.

És a tények: ma reggel, kaki-pisi után 108,6 kilogramm. Száznyolcezer-haccá gramm. Azért ez nem kevés, még 186 centihez sem. Testtömeg-index az előző posztban, nem akarom még egyszer leírni... Van honnan fejlődni.

Jössz?

9 komment

Címkék: táplálkozás fogyókúra fogyni túlsúly testkontroll állati fehérje testtömeg. index

Akkor hát lássunk hozzája...!

2010.01.05. 21:59 Harpi

Hím vagyok, 47 éves és kövér. Testtömeg-indexem 31,22. Ez az érték az én koromban - de szar ezt így leírni, még sose tettem eddig... - a "túlsúlyos" és az "erősen túlsúlyos" határán leledz, kicsit inkább a túloldalon. Még látom minden testrészemet zuhanyozás közben, a vérnyomásommal és más nyomásommal sincs baj, és egyedül is be tudom kötni a cipőfűzőmet. De vajon meddig leszek képes minderre?

Ma reggel arra ébredtem, hogy tele van az a testrészem, amit még éppen látok, a saját testemmel. Az a visszatérő mozdulat, ahogyan borotválkozás után fölemelem az államat a tükör előtt, hogy megnézzem, vajon a pofámtól látszik-e még egyszerre mindkét fülcimpám töve, ha azonos perspektívából nézem, csak egy darabig szórakoztató. Már nem az. Miképpen nem fakaszt kacajt az sem, amidőn az irodába érve kedvenc farmernadrágom legfelső gombját kigombolom az öv alatt, mert úgy kényelmesebb. És az sem egy matyóhímzés, amikor a második emeletre - lift nincs! - túralapot kell bélyegezni és félútra szállást foglalni, mert egyvégtében ez lenne a nagyhalál.

Sajnos - mondtam tegnap - vannak emlékeim. Nagyjából tíz évvel ezelőttig az életem a sport körül forgott, amikor meg éppen nem, akkor sem hagytam el magam soha. Nagyon ciki erre emlékezni, pláne előszedni a régi fényképeket!... Szerencsére - mondom ma - vannak emlékeim! Még emlékszem, milyen volt, amikor nem volt kínszenvedés reggel kikászálódni az ágyból; amikor az ember lift helyett gyalog járt a lépcsőn, mert az gyorsabb; és amikor nem örült minden reggel annak, hogy "Jé, még látom a tökömet!"

Ma reggel úgy döntöttem, elkezdek fogyókúrázni. Persze, sokszor döntöttem már így, sőt sokszor el is kezdtem, de ezúttal nem egyedül kezdem el! Ezt a blogot azért indítottam, hogy mától kezdve mindennap beszámoljak az internet-univerzum nyilvánosságának arról, meddig jutottam. Megosztom a bűneimet és a sikereimet is, minden áldott nap leírom, mit tettem azért, hogy végre jól érezzem magam a bőrömben. És persze azt is, milyen hibákat követtem el. Most úgy gondolom, könnyebb megfelelni az önmagam támasztotta elvárásoknak, ha árgus szemek figyelik, mikor cseszem rontom el. Inkább fogadás ez, mint fogadalom: Fogadjunk, hogy meg tudom csinálni!

Ha úgy érzed, neked is könnyebb változtatni az életeden, ha nem egyedül teszed, hát gyere! Csináljuk együtt! Segítsünk egymásnak leadni a gyilkos kilókat! Ha nem tartasz velem, sebaj! A drukkereket és az ellendrukkereket is szívesen látom.

Én mindenesetre elkezdtem.

3 komment

Címkék: fogyókúra fogyás túlsúly testtömeg index